Szerző: vt135 | 2018/08/02

Extra szolgáltatások mozdonyt vezetőknek

Az előző részben felvázoltam, miért láttam szükségét egy újabb gép, nevezetesen egy KöF II / BR 100 típusú vontatómozdony beszerzésének. Lássuk akkor, hogyan sikerült a vadászat! Mivel tolatómozdonyról beszélünk, ez máris feltételezi, hogy az adott típus kapcsán nem dúskálhattam a gyártók között – ez a KöF I /BR 100 kapcsán sem történt másképp. (Mielőtt összekeverednének a dolgok: a IV-es korszakos számozás szerint több fajta BR 100-as isLenz BR 100 KöF II megtalálható volt a DR állományában. Egy másik BR 100-as típust, amely korábban KöF I néven üzemelt, már korábban beszereztem a Piko-tól.) Valaha, az idők kezdetén ugyan a Brawa is gyártott ilyet, azonban ez valami egészen különleges ritkaság lehet, vagy DRG, DB változatból átalakított darab (én utóbbira tippelek), mert sehol máshol nem találkoztam még vele. Őszintén szólva, sok ideig egyáltalán nem láttam egyik gyártó termékei között sem, míg nem – talán 1 évvel az aktuális terepasztal-terv bővítése előtt – elő nem bukkant a Lenz kínálatában.

Bővebben…

Reklámok
Szerző: vt135 | 2018/07/23

Kicsi a bors, de erős!

Ha visszagondolok, hogyan kezdett el növekedni a mozdonyállományom, majd ennek oldalhajtásaként a (állomási, iparterületi) tolatómozdonyok száma, akkor bizony egy szép, hosszú történet bontakozik ki, amelynek a végén szinte az összes, DR, IV-es korszakban futott dízelmozdony megjelent a gyűjteményemben. A különlegesség mindebben még az, hogy nem is elsősorban a Legyen mindegyik meg! vezérlőelve hajtott, hanem ahogy bővült és bővült a leendő terepasztal mérete, vágányrendszere, állomásainak és iparterületeinek a száma, úgy egyre több vontató üzemeltetése vált szükségessé. Ennek egyik újabb állomása lett a BR 100 / KöF II tolatómozdony beszerzése. És hogy miért pont ez a típus? Mert minden más fajtából már rendelkeztem egy példánnyal!* 🙂 (*Legalábbis amiről tudomásom volt.)

A konkrét ok, amiért igényt tartottam e kis jószágra, az a legutolsó terepasztal-terv Lenz BR 100 KöF II-nagyvasútbővítése volt: mivel két további iparterület jött létre, ezért megvásároltam egy ASF-et (Akkuschleppfahrzeug), amely a kisebb részre kerül majd, míg a nagyobb területre a BR 103-at gondoltam áthelyezni. Így viszont a Gera melletti iparterület vált saját vontató nélkül, így a BR 100-at ide gondoltam honosítani. (Persze  a változatosság kedvéért időnként biztosan cserélgetni fogom a tolatómozdonyokat, de ezt gondoltam alapfelállásnak.)

tovább

Nem, ezúttal nem lett nagyobb az asztal (igaz, ha nagyobb lett volna, az nem lenne váratlan esemény. 😀 ), de a legutóbbi változatban megjelenő, két vágányos “Paradestrecke” helyett gondoltam egy merészet és a középső, gyakorlatilag a legkülső vágánnyal megegyező utat bejáró vágány útját radikálisan átterveztem: folytatódik az emelkedése és végül a legkülső vágány felett, már hegyen átívelve a volt paradestrecke területén kibővül egy 4 vágányos vasútállomássá. A tartályvagonokat igénylő iparterület megmarad, csak az új vágányrendszer magasságába kerül. Az állomás – Zeitz település – vágányzatát úgy terveztem meg, hogy az emelkedő vágány egyenesen befusson az állomásra, tehát amennyiben egy szerelvény robog végig, kiérve az alagútból végig szemrevételezhető legyen. (Az első kép a korábbi, kétvágányos változatot ábrázolja, a könnyebb összehasonlítás végett.)

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/06/27

Kicsi, sárga, de a miénk

Kicsit régebben beszámoltam a rendhagyó vontató beszerzésemről, amely egy kék festésű Akkuschleppfahrzeug-ot takart – ez magyarul akkumulátoros meghajtású vontató járművet jelent. Ilyet eddig nem láttam élőben sem Magyarországon, sem a németeknél, éppen ezért nagyon örültem, mikor a szentendrei HÉV-vel utazva, közel a végállomáshoz, az ablakból kitekintve észrevettem egy naracssárga példányt! Akkor nem tudtam megnézni közelebbről, mert dolgom volt és mire visszaértem a végállomásra, már nem láttam ott. Utána sok ideig nem is került az utamba, bár többször is utaztam azóta Szentendrére. Végül sikerült ismét észrevennem, ezért ezúttal kihasználtam a lehetőséget és rögtön a HÉV-ről leszállás után visszabandukoltam a csarnok felé, ahol a kis gépet láttam.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/05/08

A VT 135 “üzem” első terméke

Miután az összes létező, keletnémet gyártású, valamint új Piko, 2 tengelyes DR-es tartályvagont beszereztem, kitaláltam, hogy még egy típust be tudnék illeszteni a gyűjteményembe. Hogy milyet? Nos, úgy alakult, hogy szert tettem egy félig tele, fekete akril festék spray-re. Mivel a graffitizést – a megfelelő helyen elkészített művészi alkotások kivételével – nem támogatom, ezért úgy gondoltam, más, hasznosabb feladatra alkalmazom. 🙂 A tervem az volt, hogy beszerzek egy bármilyen festésű, 2 tengelyes tartályvagont, amelynek a felső, tartály részét lefújom feketére, az alsó részére pedig szerzek IV-es korszakos pályatáblát, így az elkészült alkotás már probléma nélkül beilleszthető a többi vagon közé.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/04/25

Fehérek és gömbölyűek

A különböző személyszállítási fejlesztéseket ezúttal ismét némi teherszállítási bővítés követte: két vagontípus létezik, amelyeket kiemelten kedvelek – a fehér alapfestésű hűtővagonok és a gömbölyded tartályvagonok. A vaterán nézelődés során akadt az utamba egy további felirat nélküli, viszont már új gyártású (kurzkupplungos), kéttengelyes hűtővagon és mivel kedvező áron kínálták hibátlanul és hiánytalanul, így beneveztem rá. Személyes átvételkor derült ki, hogy az ominózus négy, utólag rögzíthető kapaszkodó erről is hiányzott. Ennek okán viszont lealkudtam még 500 Ft-tal az árat, aztán később erre a vagonra is gyártottam magam kapaszkodókat, úgy mint a többi hiányos példányhoz.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/04/04

A nem mellékes mellékvonal

A mellékvonal nálam mindig is kiemelt szerepet kapott: akár a látható vágányszakasz hosszában, akár a mellékvonali állomás elhelyezkedésében, akár az itt járó szerelvények összeállításában. Utóbbiak radikális átszervezése is sorra került, mikor a III-IV-es korszakot leszűkítettem IV-es korszakra (azon belűl is a 79-81-es időszakra): ennek eredményeképpen kénytelen voltam nehéz szívvel lemondani a korábban, komoly utánajárások és vadászat segítségével összeállított VT135-ös motorvonatról és a látványos kinézetű, négy tengelyes, nyitott peronos Langenschwalbacher szerelvényről. Szerencsére azonban a mellékvonal utasai nem maradtak vasúti szállítóeszköz nélkül, hiszen a nyitott szénszállítókban tágas a hely és friss a levegő a kéttengelyes Reko vagonokból álló szerelvény és a BR 172-es “Ferkeltaxe” motorvonat szolgálja ki a (jövőbeni) közlekedést.


Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/03/16

Egy pályaterv élettörténete

Ahogy a jubileumi bejegyzésemben is említettem, bizony sokat változtak a kezdeti elképzelések, hogy miképpen is nézzen ki a vasút pályarendszer a leendő terepasztalon. Nem egyszer előfordult, hogy a véglegesnek hitt terv újabb és újabb “teljesen végleges” változattá fejlődött – majd abból is egy újabb és még egy újabb verzió született. Ezzel párhuzamosan a leendő terepasztal alapterülete is valahogyan, de növekedni kezdett… 🙂

Gondoltam, az ünnepi esemény kapcsán végigmegyek a pályaterv főbb változásain, rövid kommentekkel kiegészítve. Hogy a legutolsó változat vajon a végleges lesz-e…nos erre nem vállalok garanciát! 😉 A legelső pályaterv valójában nem a legelső: kutatók és régészek egybehangzó állítása szerint már a számítógépes pályatervező szoftverek általam való felfedezését megelőző korban is születtek tervek. Ezek az alkotások egy korábbi kor, mára szinte elfeledett eszközeivel – tollal, ceruzával és radírral készültek papírra. Bár egyes információk szerint ezen a dokumentumok egy része fennmaradt, egyelőre viszont keresésem nem járt sikerrel, így az elektronikus változatokat tudom megosztani a múltra éhes olvasóközönséggel.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/03/15

Jubileumi ünneplés!

Igen, igen, igen! Ezt is megértük! 200.000 megtekintés, 20.000 egyedi látogató, 200 bejegyzés! (Illetve mindenből picit már több, de így kerek a szám. 😉 ) Mindezt 364 olvasói hozzászólás kísérte. Nagyon jól esett, mikor pár éve szünetelt a blog, számos olvasó, köztük több nőnemű olvasó (!) is kérlelt, hogy nehogy abbahagyjam. Nos, bár azóta is akadnak, khmm, hébe-hóba szünetek 🙂 , de abbahagyni nem tervezem, különösen már azért sem, mert számos anyag várja, hogy megírjam őket. És hát még a végleges terepasztal befejezése is, mondjuk úgy, még egy kicsit odébb van.

A blog 10 éves születésnapjáig ugyan még van közel másfél év, ellenben a vasútmodell hobbim kiújulása már közel 10 éve történt (kicsit később kezdtem írni a blogot). Akkor már évek óta “lappangott” bennem, hogy a gyermekkori vasutazást újrakezdem, aztán 2007-ben jött el az a pillanat, amikor ez ténylegesen megtörtént. Mivel gyerekkoromban is eljutottam odáig, hogy terepasztalt építettem, ezért egyértelmű volt, hogy ismét ez lesz a cél. Persze még az első, frissebb, terepasztal “vázlatig” is sok lépés és sok idő kellett elteljen és hol van még a teljesen végleges megvalósítás! Azon amúgy jókat nevettem utólag, hogy időnként elneveztem egy terepasztal tervet “teljesen végleges”-nek – de persze aztán a tervezés tovább folytatódott, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Így aztán született “újabb teljesen végleges” nevű verzió is, meg ez is kapott további számozást. 🙂 Aztán rájöttem, hogy célszerűbb visszaállni a normál számozásra. A legutolsó verzió már a 88-as verziószámot viseli.

Bár más bejegyzéssel terveztem a blogot folytatni, ez a hír, egyben ajánlás nem tűr halasztást: szóval mindenki, akit kicsit is érdekel a vasútmodellezés, vagy csak szívesen néz modellvasutakat, terepasztalt, modult, irány a gödöllői királyi kastély! Bátran ki merem mondani, hogy ezúttal is sikerült az ország minőségi terepasztalaiból, moduljaiból a legjobbakat összegyűjteni, ráadásul mivel a kiállítás csak kétévente van, egyes asztalokat nem is hoznak ki minden alkalommal, úgyhogy igazi ritka lehetőség ezen művek megtekintése. Jó szórakozást!

Nyitva tartás:

Szombat: 10.00-19.00 (jegykiadás 18.00-ig)
Vasárnap:10.00-18.00 (jegykiadás 17.00-ig)

http://www.kiralyikastely.hu/tartalom.240.vasutmodell_kiallitas

Older Posts »

Kategória