Szerző: vt135 | 2019/09/10

A játékos Max

A drasztikus terepasztal-, és pályaáttervezés egyik legfontosabb pozitív eredményét a fővonali, kisvárosi állomás jelentősen megnövekedett vágányhossza jelentette. Ez pedig újabb, komoly vagon adás-vételt jelentett! 🙂 A fővonali szerelvények egy része hosszabb mérettel, több vagonnal állhat majd üzembe. Egyebek mellett lehetővé vált, hogy a korábbi hossztorzított Y-vagonokat mérethelyes példányok váltsák fel. Ha pedig a személyvagonok korszerű, új gyártmányúak, akkor az étkezőkocsik is illik, hogy ne a régi, NDK-s kidolgozású változatok legyenek, hanem újak. Így jutunk el mostani bejegyzésem témájához is, amely az új Reko étkezőkocsik utáni vadászatról és a meg nem rendelt, de szintén “leszállított” komplikációkról fog szólni.

Bővebben…

A végleges (de most már tényleg! 😉 ) pályaterv létrehozása után nekiláttam elkészíteni az egyes vonalak sematikus térképét is. Két verziót készítettem: az elsőn a valós keletnémetországi településeket/állomásokat tüntettem fel, bejelölve azokat, amelyek szerepelnek majd az asztalomon (persze nem pont úgy, mint a valóságban), illetve azokat, amelyek nem, de a vonatok érintik őket. Nagyon büszke vagyok arra, hogy kitartó kutatással, utánaolvasással sikerült megtalálnom olyan állomásokat, amelyek többé-kevésbé visszatükrözik, legalábbis arányaikban és típusukban (fejállomás, átmenő állomás, nagyforgalmú állomás, pályaudvar, stb.) a valós viszonyokat! Az állomások kiválasztásánál még azt is figyelembe vettem, hogy az adott megálló és vasúti szakasz a modellezendő időszakban még üzemben állt-e.

Bővebben…

Nos, ezt még azért nem mondanám biztosra… 🙂 De óriási változások történtek, a leendő asztal struktúrája alapvetően változott meg. Történt ugyanis, hogy a legutolsó verzió magyarázatokkal ellátott képét feltöltöttem az index fórum terepasztal építés topikjába. Itt nagyon barátságos és segítőkész népek laknak, mindig lehet számítani rájuk, ha kérdés, óhaj, sóhaj érkezik a témában. Megnézték, megszemlélték, majd többen is elmondták, hogy bár gyönyörű, változatos, rengeteg tili-tolit is lehet majd az ipartelepeknek hála csinálni, viszont látszik rajta, hogy egy jóval kisebb méretből lett fokozatosan nagyobbra alakítva. Ez mindenekelőtt a belső, fővonali körön és állomáson, valamint a “felette” lévő mellékvonali állomáson látszott.

Ilyen volt…

 

Bővebben…

Igen, ez a pillanat is eljött, tíz éves születésnapját ünnepli a blog: 2009. június 28-án kezdtem neki a vasútmodell blognak, abból a célból, hogy az újraéledő hobbimat megénekeljem – és egyúttal íráskészségemből eredő írásvágyamat is kiéljem. 🙂

Érdemes visszatekintenünk és akár felosztani korszakokra, kiemelt témákra a megjelent tartalmakat. Az első időszak lelkes, először napi, aztán heti bejegyzései, amelyek idővel kétheti, havi szintre álltak be. A “hőskorszak”, amikor még az U-profilos sínekből is csak annyira kevéssel rendelkeztem, hogy miután egy részt a valóságban összerakva megterveztem és lerajzoltam, utána szétszedtem őket és egy újabb szakaszt terveztem  meg belőlük… A profiltisztítás, amely elsőként a nem-DR-es gördülőállomány eladását jelentette, majd később a teljes III-as korszakot, mikor úgy döntöttem, kizárólag a IV-es korszak, 1980-81-ben üzemben tartott dízelmozdonyait és vagonjait gyűjtöm (tehervagonoknál azért nincs akkora szigorúság).

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2019/05/24

Csomagoljunk!

Mivel leendő vasútmodell-utasaimnak a legnagyobb kényelmet szeretném biztosítani, ezért nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy az utazásuk a lehető legkényelmesebben teljen. Ennek része a kielégítő csomagszállító kapacitás is. Ennek okán döntöttem úgy, hogy a kisebb vonatkísérő vagon helyett egy hosszabb poggyászvagont csatolok a mellékvonali Reko szerelvényhez. Alapból adta magát a régi Piko-s, kéttengelyes gyártmány, de ezt nem éreztem a modernebb, kidolgozottabb Reko személyvagonokhoz passzolónak.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2019/05/01

A fekete ötven árnyalata

A régebben beszerzett Lenz KöF II-es tolatómozdony kiválóan működött békésen pihent a dobozában, én viszont a neten barangolva azzal szembesültem, hogy a vezérállás teteje a nagyvasúton (és több modellnél is) igazából inkább feketére volt festve, nem pedig szürkére, mint a Lenz gyártmányon. Ezt mondjuk a nagyvasúti, korabeli fekete-fehér fotókból nem lehet egyértelműen eldönteni, színes képből pedig kevés van, ráadásul azoknál is ritkán látszik a tető. A néhány fennmaradt múzeumi példány pedig szintén nem jelent egyértelmű iránymutatást, hogy anno milyen tetőzettel futottak ezek a kis gépek. Ugyanakkor a német fórumokba beleolvasgatva is olyan benyomást szereztem, amely a fekete változatot erősítette, ezért elhatároztam, hogy saját kezembe veszem a kezdeményezést!

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2019/03/15

Speciális áruk szállítása

Ahogy a vagon flottám egyre teljesebb lesz, úgy csökken egyre jobban azon vagontípusok száma, amelyek beleillenek a DR, IV-es korszakba és még nem szereztem be. Az ilyen régi, NDK-s gyártmányok a “ritkaság” kategóriába tartoznak, így a beszerzésük is nagyobb kihívást jelent. Ennek egyik tipikus példája a Piko, hosszított, kéttengelyes, nyitható ajtajú postavagonja. Bár létezik, néha árulták is vaterán, indexbörzén, de vagy lemaradtam róla, vagy irreális áron próbálták elsózni, vagy komoly sérülései voltak az adott példánynak. A vaterán már szabályos hajtóvadászatot folytattam: 4 különböző szóra – postavagon, posta vagon, postakocsi, posta kocsi – kerestem rá heti rendszerességgel.

 

Ez nem a saját példányom, arról még nincsen fotó.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2019/02/12

Ilyen volt – ilyen lett!

Érdekes megfigyelni a gördülőállományom, ezen belül kiemelten a mozdonyaim változását, illetve a hozzáállásomat hozzájuk: eredetileg csak NDK-s gyártmányú vontatókban gondolkodtam. Sőt, még azok közül sem terveztem mindet beszerezni! Példának okán, a BR 120, Szergej sokáig távol állt tőlem, a maga szögletes, “bumfordi” kinézetével. Aztán persze ez is megváltozott – bizonyára a szükség, az egyre nagyobb vontatási igény okán. 😉 Később elkezdtem beszerezni már korszerű gyártású gépeket, azzal a mottóval, hogy amelyik típusokat nem gyártották a keletnémetek, azokat valahonnan csak be kell szereznem. Így került sor elsőként a Brawa BR 101-es tolatómozdony beszerzésére, aztán, ahogy ezzel rés nyílt a szocializmus pajzsán, egyre újabb friss jövevények követték.

 

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2019/01/09

Az Elegáns Hölgy társalkodónőt kap

Anno az első korszerű gyártású nagygép beszerzésem a Brawa BR 132-es típusa volt, amelynek beceneve Ludmilla. Több bejegyzést is írtam róla, hogy a nehézkesnek tűnő megtalálás és megvásárlás később milyen további komplikációkat jelentett. Mostanra lassanként megoldódik a helyzet – bízom benne, hogy más mozdonnyal sosem lesz ennyi kalamajka… 🙂 A folyamatos pályaterv bővítések és az egyre újabb vagonbeszerzések azonban tovább növelték a vontatóteljesítmény iránti igényt, ezért ismét egy újabb mozdony beszerzése vált szükségessé. A különböző “elveimet” már megváltoztattam, vagy feladtam (csak NDK-s gyártmányok, csak Piko, Brawa, vagy Gützold – meg a kivételek), egyedül az él továbbra is, hogy egy mozdonytípusból, egy gyártótól csak egy fajta festési típust, vagy technikai kialakítást vagyok hajlandó beszerezni. Azaz nem kezdek el ugyanolyan gépeket mennyiségben gyűjteni.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/12/12

Csomagolunk!

A 2+1 vagonból álló Durchgangswagen szerelvényhez szükség volt még egy ehhez passzoló méretű poggyászvagonra is – tekintve, hogy a három személyvagon nem volt hossztorzított, hanem olyan hosszúak, mint a normál méretű Y-vagonok, ezért akármilyen, vagy azonos hossz nem jöhetett szóba. Másfelől azt is figyelembe kellett venni, hogy bár a DR sokszor rakott összevissza mindenféle vagont egy szerelvénybe, azért a Durchganswagen vonatokról készült fotókon mégsem láttam akkora variációt.

 

Bővebben…

Older Posts »

Kategóriák