Szerző: vt135 | 2018/11/10

Még több utas, még több szerelvény

A Vasúti Tanács összeüle vala és úgy dönte, hogy a megemelkedett utasszám okán újabb személyszállításra alkalmas szerelvény beszerzése vállt szükségessé… 🙂

A szóba jöhető vagontípusok száma – amely a IV-es korszakban, ezen belül is a 1979-81-es években közlekedtek – azonban már alaposan lecsökkent. Lehetőségem lett volna még a Piko, új gyártású, Junior kategóriájú, emeletes kocsijait beszereznem, amelyek Junior státuszuk ellenére elég szépen kidolgozottnak tűnnek és ár/érték arányban kedvezőek. Mivel azonban már rendelkezem egy elegáns (igaz más típusú) Rivarossi emeletes szerelvénnyel, ezért ezt azt a típust egyelőre nem éreztem szükségét beszerezni. (Az öt részes, horror árban, százezer Ft felett lévő Piko emeletes szerelvényt, mint másik lehetőséget csak zárójelben meg, hiszen fel sem merült bennem a beszerzése!) Ugyanakkor a Piko Durchganswagen, négytengelyes személyvagon típusát (cikkszám: 53205) már egy ideje kinéztem magamnak, pláne, hogy ebből létezett vezérállásos változat is (cikkszám: 53206).

Bővebben…

Reklámok
Szerző: vt135 | 2018/10/21

Kék, vagy Kék?

Előző bejegyzésemben beszámoltam arról, miképpen jutottam el oda, hogy egy korszerű Brawa gépet lecseréljek egy ugyanolyan típusú Piko gyártmányra. Lássuk akkor, miben hasonlít és miben különbözik a két tolatómozdony!

Brawa BR 101 vs Piko BR 101

A számomra legfontosabb különbség az volt, hogy a Piko példánya immár rendelkezik világítással. Szerintem ennek ma már természetesnek kellene lennie – visszaolvasva láttam, hogy már a Brawa gép megvásárlásakor is megdöbbentem azon, miképp hagyhatták ki belőle. Szóval világítás, pipa. A másik részlet a vezérállás kidolgozottsága, amely szintén hiányzott a Brawa változatnál. Nem mondom, hogy a Piko-nál nem lehetett volna még alaposabban elkészíteni, de a funkcióját így is remekül betölti. Ráadásul ne legyünk telhetetlenek, hiszen egy ilyen kis gép belsejében önmagában komoly kihívás helyet találni a motornak és az egyéb alkatrészeknek.

tovább

Szerző: vt135 | 2018/10/05

Törpék viadala

Kedves Közönség, kedves Olvasóim, hát ide is eljutottunk: ezúttal immár nem egy régi, NDK-s gyártmányú Piko/Gützold/Schicht gyártmányú vasútmodellt hasonlítok össze egy modern gyártmányú, azonos típusú mozdonnyal, vagy vagonnal, hanem mindkét modell a 2000-es évek után gyártott típus. Lássuk, hogyan is keveredtem idáig! 🙂

A kezdeti elképzeléseket, miszerint csak régi, NDK-s gyártmányú mozdonyaim lesznek, gyorsan felülírta a valóság, ugyanis számos típust nem gyártott le a keletnémet vasútmodell gyártó ipar. Így került sor a Brawa BR 101, majd a Lima BR 103 megvásárlására. Ezzel azonban már rés nyílt a szocializmus pajzsán és a régi Piko BR 130 Brawa BR 132-re cserélésével beindult az a folyamat, amely során fokozatosan lecseréltem az NDK-s modelleket. Sőt, mivel a leendő terepasztal szükséglete számos további vontatót kívánt, így szépen-lassan a DR üzemeltetésében lévő szinte összes, IV-es korszakos dízelmozdonyt beszereztem.

Azt hittem, ezt már nem lehet fokozni. Lehetett! 🙂

tovább

Szerző: vt135 | 2018/08/02

Extra szolgáltatások mozdonyt vezetőknek

Az előző részben felvázoltam, miért láttam szükségét egy újabb gép, nevezetesen egy KöF II / BR 100 típusú vontatómozdony beszerzésének. Lássuk akkor, hogyan sikerült a vadászat! Mivel tolatómozdonyról beszélünk, ez máris feltételezi, hogy az adott típus kapcsán nem dúskálhattam a gyártók között – ez a KöF I /BR 100 kapcsán sem történt másképp. (Mielőtt összekeverednének a dolgok: a IV-es korszakos számozás szerint több fajta BR 100-as isLenz BR 100 KöF II megtalálható volt a DR állományában. Egy másik BR 100-as típust, amely korábban KöF I néven üzemelt, már korábban beszereztem a Piko-tól.) Valaha, az idők kezdetén ugyan a Brawa is gyártott ilyet, azonban ez valami egészen különleges ritkaság lehet, vagy DRG, DB változatból átalakított darab (én utóbbira tippelek), mert sehol máshol nem találkoztam még vele. Őszintén szólva, sok ideig egyáltalán nem láttam egyik gyártó termékei között sem, míg nem – talán 1 évvel az aktuális terepasztal-terv bővítése előtt – elő nem bukkant a Lenz kínálatában.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/07/23

Kicsi a bors, de erős!

Ha visszagondolok, hogyan kezdett el növekedni a mozdonyállományom, majd ennek oldalhajtásaként a (állomási, iparterületi) tolatómozdonyok száma, akkor bizony egy szép, hosszú történet bontakozik ki, amelynek a végén szinte az összes, DR, IV-es korszakban futott dízelmozdony megjelent a gyűjteményemben. A különlegesség mindebben még az, hogy nem is elsősorban a Legyen mindegyik meg! vezérlőelve hajtott, hanem ahogy bővült és bővült a leendő terepasztal mérete, vágányrendszere, állomásainak és iparterületeinek a száma, úgy egyre több vontató üzemeltetése vált szükségessé. Ennek egyik újabb állomása lett a BR 100 / KöF II tolatómozdony beszerzése. És hogy miért pont ez a típus? Mert minden más fajtából már rendelkeztem egy példánnyal!* 🙂 (*Legalábbis amiről tudomásom volt.)

A konkrét ok, amiért igényt tartottam e kis jószágra, az a legutolsó terepasztal-terv Lenz BR 100 KöF II-nagyvasútbővítése volt: mivel két további iparterület jött létre, ezért megvásároltam egy ASF-et (Akkuschleppfahrzeug), amely a kisebb részre kerül majd, míg a nagyobb területre a BR 103-at gondoltam áthelyezni. Így viszont a Gera melletti iparterület vált saját vontató nélkül, így a BR 100-at ide gondoltam honosítani. (Persze  a változatosság kedvéért időnként biztosan cserélgetni fogom a tolatómozdonyokat, de ezt gondoltam alapfelállásnak.)

tovább

Nem, ezúttal nem lett nagyobb az asztal (igaz, ha nagyobb lett volna, az nem lenne váratlan esemény. 😀 ), de a legutóbbi változatban megjelenő, két vágányos “Paradestrecke” helyett gondoltam egy merészet és a középső, gyakorlatilag a legkülső vágánnyal megegyező utat bejáró vágány útját radikálisan átterveztem: folytatódik az emelkedése és végül a legkülső vágány felett, már hegyen átívelve a volt paradestrecke területén kibővül egy 4 vágányos vasútállomássá. A tartályvagonokat igénylő iparterület megmarad, csak az új vágányrendszer magasságába kerül. Az állomás – Zeitz település – vágányzatát úgy terveztem meg, hogy az emelkedő vágány egyenesen befusson az állomásra, tehát amennyiben egy szerelvény robog végig, kiérve az alagútból végig szemrevételezhető legyen. (Az első kép a korábbi, kétvágányos változatot ábrázolja, a könnyebb összehasonlítás végett.)

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/06/27

Kicsi, sárga, de a miénk

Kicsit régebben beszámoltam a rendhagyó vontató beszerzésemről, amely egy kék festésű Akkuschleppfahrzeug-ot takart – ez magyarul akkumulátoros meghajtású vontató járművet jelent. Ilyet eddig nem láttam élőben sem Magyarországon, sem a németeknél, éppen ezért nagyon örültem, mikor a szentendrei HÉV-vel utazva, közel a végállomáshoz, az ablakból kitekintve észrevettem egy naracssárga példányt! Akkor nem tudtam megnézni közelebbről, mert dolgom volt és mire visszaértem a végállomásra, már nem láttam ott. Utána sok ideig nem is került az utamba, bár többször is utaztam azóta Szentendrére. Végül sikerült ismét észrevennem, ezért ezúttal kihasználtam a lehetőséget és rögtön a HÉV-ről leszállás után visszabandukoltam a csarnok felé, ahol a kis gépet láttam.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/05/08

A VT 135 “üzem” első terméke

Miután az összes létező, keletnémet gyártású, valamint új Piko, 2 tengelyes DR-es tartályvagont beszereztem, kitaláltam, hogy még egy típust be tudnék illeszteni a gyűjteményembe. Hogy milyet? Nos, úgy alakult, hogy szert tettem egy félig tele, fekete akril festék spray-re. Mivel a graffitizést – a megfelelő helyen elkészített művészi alkotások kivételével – nem támogatom, ezért úgy gondoltam, más, hasznosabb feladatra alkalmazom. 🙂 A tervem az volt, hogy beszerzek egy bármilyen festésű, 2 tengelyes tartályvagont, amelynek a felső, tartály részét lefújom feketére, az alsó részére pedig szerzek IV-es korszakos pályatáblát, így az elkészült alkotás már probléma nélkül beilleszthető a többi vagon közé.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/04/25

Fehérek és gömbölyűek

A különböző személyszállítási fejlesztéseket ezúttal ismét némi teherszállítási bővítés követte: két vagontípus létezik, amelyeket kiemelten kedvelek – a fehér alapfestésű hűtővagonok és a gömbölyded tartályvagonok. A vaterán nézelődés során akadt az utamba egy további felirat nélküli, viszont már új gyártású (kurzkupplungos), kéttengelyes hűtővagon és mivel kedvező áron kínálták hibátlanul és hiánytalanul, így beneveztem rá. Személyes átvételkor derült ki, hogy az ominózus négy, utólag rögzíthető kapaszkodó erről is hiányzott. Ennek okán viszont lealkudtam még 500 Ft-tal az árat, aztán később erre a vagonra is gyártottam magam kapaszkodókat, úgy mint a többi hiányos példányhoz.

Bővebben…

Szerző: vt135 | 2018/04/04

A nem mellékes mellékvonal

A mellékvonal nálam mindig is kiemelt szerepet kapott: akár a látható vágányszakasz hosszában, akár a mellékvonali állomás elhelyezkedésében, akár az itt járó szerelvények összeállításában. Utóbbiak radikális átszervezése is sorra került, mikor a III-IV-es korszakot leszűkítettem IV-es korszakra (azon belűl is a 79-81-es időszakra): ennek eredményeképpen kénytelen voltam nehéz szívvel lemondani a korábban, komoly utánajárások és vadászat segítségével összeállított VT135-ös motorvonatról és a látványos kinézetű, négy tengelyes, nyitott peronos Langenschwalbacher szerelvényről. Szerencsére azonban a mellékvonal utasai nem maradtak vasúti szállítóeszköz nélkül, hiszen a nyitott szénszállítókban tágas a hely és friss a levegő a kéttengelyes Reko vagonokból álló szerelvény és a BR 172-es “Ferkeltaxe” motorvonat szolgálja ki a (jövőbeni) közlekedést.


Bővebben…

Older Posts »

Kategória