Írta: vt135 | 2012/01/23

Tartályvagon bonyodalmak

Az ebay-en keresztül mintegy tucat tartályvagon került a birtokomba. Engem ebből elsősorban csak a 4 tengelyes, ezüst színű, DR, EP IV-es vagon érdekelt, ugyanis a régi NDK-s gyártásból ez az egy színezésű nem volt még a gyüjteményemben (természetesen továbbra is csak a IV-es korszakos vagonokban gondolkodtam). Sajnos az eladó egy kicsit trükközött, mert csak egy távoli képet rakott fel az egész készletről, amelyen nem lehetett látni az egyes példányok hibáit. Azt ugyan megemlítette a leírásban, hogy a vagonok állapota a hibátlantól a barkács minőségig terjed, csak az a kár hogy a valóságban egy sem volt, amely akár csak megközelítette a hibátlan állapotot…

Annyira azért nem estem kétségbe: egyrészt a számomra kiemeleten fontos ezüst színű tartálykocsinak csak minimális sérülése volt, amelyet ki tudtam javítani, másrészt az elmúlt évek vasútmodellezése folyamán rájöttem arra, hogy nekem örömöt okoz sérült vagonok, mozdonyok megjavítása. Lehet, hogy órásnak, vagy sebésznek kéne mennem, mindenesetre remekül el tudok szórakozni a különböző mütyürök oda/vissza ragasztásával, vagy hiányzó alkatrészek pótlásával. Végül is ennek azért volt már előzménye, akár csak a néhai Langenschwalbacher személykocsik kijavítására, akár a néhai Gützold BR 110-es házilag készített kapaszkodóira gondolunk.

Persze nem kérdés, lehetne ez még profibban csinálni, ahol a műanyag darabkák helyett például réz drótból készítek korlátokat, de ehhez egyelőre még nem értek. Ki tudja: egyszer vagy megtanulom – vagy híres óraszerelő leszek. :D Egy apró probléma azért be tud érkezni a szerelgetés közben – mégpedig az, hogy nem igazán rendelkezem a műveletekhez szükséges precíz eszközökkel! Ugyanis amikor 0,5 mm-es darabkákat próbálok remegés nélkül odanyomni a vagonhoz és közben azon imádkozom, hogy a barátnőtől elcsaklizott szempillacsipesz ne “repítse” ki magából azt a bizonyos 0,5 mm-es műanyag darabkát (mert akkor kezdődik a földön a zseblámpával a kutatás…), szóval akkor azért érzem a hiányt. Lehet, hogy tényleg érdemes lenne felkeresni egy órást…? Hátha tudna szaktanácsot adni, milyen szerszámot kéne beszereznem. Ráadásul olyat, ami nem vagyonokba kerül.


Válaszokr

  1. Érdemes beszerezni egy nagy fehér vagy inkább halvány bézs/drapp színű tálcát a szerelésekhez!

    Ugyan a föld körüli pályára állított (elrepülő) alkatrészek ellen nem nyújt védelmet, de az elgurult alkatrészeket felfogja, plusz van hová tenni a kibontott dolgokat (amúgy azokat meg célszerű valami kis csavaros tetejű edénybe tenni) és nem lesz zsíros, olajos, koszos az asztal, a terítő, a stb.

  2. Köszi a javaslatatot! Nekem annyira nem jött be ez a megoldás, mert a tálca széle ugye kicsit magasabb és erre támaszkodva fel tud dőlni a tálca, a tartalmával együtt. :) Amúgy is csak a repülő hollandik jelentik a problémát. Viszont most kitaláltam, hogy a különböző apró alkatrészeket remekül lehet tárolni egy mélyhűtős jégtartó kis rekeszeiben! :)

  3. Hát igen… Fel lehet borítani a tálcát, de ha megszokja az ember.

    Én gondolkoztam még valami inkubátor-szerű valamin, ahol két lyukon lehetne nyúlni egy plexi dobozba.
    Ez jó lenne az elrepülő alkatrészek miatt, viszont több dolgot nem lehetne benne megcsinálni, amihez cifra mozdulat kell, bár ez csak 1-1 dolog. Kérdés, hogy van-e értelme, mennyire gyakran fordulnak elő elrepülő alkatrészek.

  4. Inkább a szerszámon múlik a dolog: egyébként viszonylag ritkán követnek el halálugrást az alkatrészek, inkább az a jellemzőbb, hogy kiugrik a csipesz közül a kis bohó.


MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.