Like this:

A másik részleg, amelyet hozzáterveztem az asztalomhoz egy újabb mellékvonali állomás, méghozzá fejállomás. Hová is sikerült besuvasztani? Tekintve, hogy a szobát nem tudtam bővíteni, ekkora a mérete, így az asztalt sem lehetett tovább széthúzni. Maradt az íróasztal! Mivel ez egy szép, nagy, ódon íróasztal, amit amúgy sem túl gyakran használok (ez bonyolult, hogy miért, maradjunk annyiban, hogy máshol vannak a számítógép és társai), így bizonyos korlátozásokkal alkalmasnak tűnt a beépítésre.

Ehhez ismét nagyon kellett trükközni, hiszen a négy, 2 tengelyes Reko vagon + poggyászkocsi + BR 110 alkotta szerelvénynek el kellett férnie, ráadásul lehetőleg úgy, hogy a személykocsik ne kanyarban legyenek. Ráadásul úgy, hogy további helyet kellett biztosítani az állomás végén annak a résznek, ahol a mozdony körbejár. Elárulom, ez a darab már kicsi le is fog lógni az asztalról… Dehát, mint tudjuk a vasútmodellezés, terepasztal készítés a kompromisszumokról is szól.

Amiről még nem beszéltem, hogy az új szakasz, hogyan kapcsolódik a meglévőhöz. Nos, az eddigi mellékvonalról ágazik le az alagútban az új irány, ott ahol az asztal jobb oldalán visszamenne a fő állomásra. Itt alagútban megy egészen addig, míg kiér a kanyarból. Itt egy kitérővel leágazik a bányába, az egyenes pedig fut tovább, míg el nem jut az íróasztalomig, ahol a fejállomásban véget ér az útja. Mivel az íróasztal mellett nem csak fűtőtest található, hanem az ablak is, ami szintén nem árt, ha időnként megközelíthető, ezért várhatóan az terepasztal és az íróasztal közötti 40-50 cm-et egy viaduk-szerű, kivehető konstrukcióval oldom majd meg.